Démonvadász - Jim Bambra & Stephen Hand

A Démonvadász Trolltooth Titán időrendje szerint a harmadik játékkönyv. A kaland kidolgozásán két író dolgozott. Egyikük Jim Bambra, akinek ez volt az az első és utolsó Fighting Fantasy alkotása. Társszerzője az itt még szintén elsőkönyves Stephen Hand. A könyv eredeti címe Dead of Night és 1989-ben jelent meg a Puffin kiadásában. A könyv megjelenése után a szerzők újabb felkérést kaptak, de Stephen Hand számára nem Bambra ment a játék (pardon!), így magára maradt a további kötetekkel. Az az igazság, hogy jót tett neki, de hogy miért… a felvezetés után kiderül.

Kezdjük azzal, hogy egy világhírű démonűző harcos-papot irányítunk. A kaland teljesen személyes indíttatással kezdődik: Hősünk rosszat álmodik. Tekintve, hogy nem épp szkeptikus jellemről van szó, valamint járatos a misztikus tudományokban, hát Jungi magasságokba emelkedik és megfejti az álombéli figyelmeztetést. A szülők bajban vannak! Az elmúlt évek alatt elég gyakran tört már borsot a démonok, és köztük személyesen Myurr démon nagyúr orra alá, így tudja, hogy az ellen biztos valami gonoszban sántikál. Útra kel tehát, irány az ősök családi fészke és ha netán Myurr tényleg úgy gondolta, hogy kekeckedhet a híres Démonvadásszal, hát megkeserüli!

Harcos pap!? Na nee! Egyből elárasztottak közép, felső, de mindenképpen iskolás éveim komolytalan, cserébe annál élvezetesebb szerepjátékos összeröffenései. Ha elég kaját adtunk a kalandmesternek, végigtápolhattuk fél Ynevet. A karakterem neve már nem jut eszembe, de egy random vaskalapos kalandmesternek hála, Arel-papomat lesből lecsapta egy útonálló. 10 hatalom amulettem bánta. Méghogy pap nem használhat ilyet, meghogy amúgy is csak egy lehetne. Mondjuk haver karakterét sziklák zúzták szét, szóval egy rossz szavam nem lehet. :D

Na de elég a nosztalgiából. Szó, mi szó, eleve adott tehát egy tápos hős. Kap is maga alá egy táltos paripát és három speckó képességet a sok közül. A játékhoz megfelelő légkört ezek a kora nyári zivatarok adták. A fülledt meleg, esős időjárás éppen megfelelő, hogy teljesen beleéljem magam abba a fullasztó gonosz légkörbe, ami a játék világát körüllengi.

Most lássuk a negatívumokat. Először is érezhető, hogy itt még Stephen Hand nem érzett rá a Kaland Játék Kockázat* ízére, vagy visszafogta Jim Bambra társszerzősége. Érezhetően lineárisabb a történetvezetés. Már itt is megjelennek ugyan speciális, csak a főszereplő karakterére szabott képességek, még egy ráadás kiegészítő tulajdonság is. Azonban játék közben nem éreztem, hogy ezek kellőképpen ki lettek volna használva. Bár még nem játszottam végig, innen már úgyis csak spoileresen írhatnék róla A kaland sűrűjében járva úgy érzem, nem túl összetett játék, cserébe viszont könnyű.

A rajongói fordítás 2014-ben került publikálásra Zagor.hu oldalán, “Droviat és ideiglenes” néven fut. Az eddigi tapasztalataimhoz hasonlóan ez is korrekt munka.

*Bocs, ha zavaró, de Fighting Fantasy helyett sokszor fogom a magyar kiadás hívószavát használni